Március utolsó szombatján ismét kirándulást tettünk, ezúttal a Fränkische Schweiznak nevezett tájat néztük meg. Teljesen emberi időben indultunk, délelőtt negyed 10-kor, és nagyjából egy órás volt az odaút. Szerintem a legtöbb ember tudja rólam, hogy szeretek utazni (na jó, busszal annyira nem), így talán nem meglepő, hogy már út közben is rengeteg szépet láttam. Olyan helyeken mentünk keresztül, amelyek nekem különösen kedvesek (Petőfivel ellentétben, aki az alföldet szereti – talán nem is meglepő, hogy én őt nem különösebben nem bírom). Az út jó részét ugyanis egy völgyben kanyargó patak mellett tettük meg. A patak nagyjából akkora volt, mint a Perint – egy kicsit talán nagyobb – viszont egyáltalán nem volt meredek partja, hanem szinte az őt kísérő mezőkkel egy szintben folyt. Talán ezért is mutatott olyan jól az összkép: Meredek hegyoldal, kis, zöld rétek, lugasokkal, a szép tiszta vizű, zöldeskék patak, egy régi vasút, az országút és végül újra meredély. És mindez kilométereken keresztül. Sajnos nem tudtam róla a telefonommal túl jó képeket készíteni, és erről Jocinak sincs, de ami van, azt felteszem a bejegyzéshez tartozó albumba.
Először egy Pottenstein nevű kisvárosban, pontosabban annak a közelében rakott le minket a busz, itt a csoport két részre oszlott: az egyik fele egy cseppkőbarlangot nézett meg, a másik fele bobozni ment. Hosszas vívódás után én végül az utóbbit választottam. Nem bántam meg, elég hosszú és gyors pálya volt. Sajnos csak kétszer csúszhattunk, de így is élveztem.
Ezt követően Gößweinsteinbe vittek minket, ahol két órás szabad programra kaptunk lehetőséget. Ebből végül az lett, hogy mindannyian beültünk egy vendéglőbe, ahol aki éhes volt, evett, aki szomjas volt, ivott. Én ez utóbbiakhoz tartoztam, ugyanis aki járt már Németországban, az tudja, hogy a boltokban nagyjából a magyarországihoz hasonló árak vannak (persze valamivel magasabbak), a vendéglátóhelyeken viszont horribilis összegeket kérnek el egy-egy ételért (és persze italért is). Egyébként sört is jól választottam ott, ugyanis a jellegzetes vajszínű kerámiakorsóban kaptam, aminek azért mégiscsak van egy feelingje.
A maradék fél órában páran felmásztunk a várba, pontosabban csak a kapujáig, mert zárva volt. Érdekes, hogy a falu – vagy talán kisváros – nemcsak várral, de egy nagy székesegyházzal is büszkélkedhet, amely ráadásul nagyon gazdagon díszített (szerintem kicsit túl csicsás is).
Ezt követően egy másfél órás túrát tettünk, méghozzá vissza Pottensteinbe gyalog. Pontosabban így tervezték vezetőink, de mivel eltévedtünk, ezért inkább tettünk egy kört, visszarendeltük a buszt Gößweinsteinbe, és ott szálltunk fel. A túra nekem mindenesetre tetszett, szeretek kirándulni, és kifejezetten szép mezőkön baktattunk.
Összességében egy hangulatos kiránduláson vettünk részt, melyből természetesen a jó frank sör sem hiányozhatott.
Képeket a linkre kattintva érhettek el:
https://picasaweb.google.com/116099521609997071864/FrankischeSchweiz?authkey=Gv1sRgCJys48-6xsysbQ
