Ma délután egy igazán kedves gesztussal kedveskedtek nekünk a munkahelyünkön: egy grillpartyval. A Stechert Arenáról egyébként is el lehet mondani, hogy nagyon rendes emberek dolgoznak ott, de egy-egy ilyen alkalomkor még emberibb oldalukat mutatják a főnökeink.
Már egy héttel korábban írt a Matze, hogy "lenne egy kis Arbeit, segítenünk kellene bizonyos húsokat illetve az időjáráshoz megfelelő, forró italokat eltüntetni". A sors iróniája, hogy majdnem szó szerint igaza lett, hiszen a tervezett időpontban még jócskán esett az eső, és kint 15 fok körüli volt a hőmérséklet. Szerencsére az időjárás végül megkegyelmezett nekünk, és egy igazán hangulatos délután kerekedett. Vittünk házilag készített paradicsomsalátát (csak dicsekvésképpen: én követtem el), ami csak egy kicsit folyt ki odafelé... :D A cheffé átvedlett két technikusunk, Jürgen és Haino sorban szállította a különféle kolbászokat és steakeket, a sörválasztékra meg aztán végképp semmi panaszunk nem lehetett: behoztak egy pultot, ahol magunknak csapolhattunk, illetve többféle üvegeset is behűtöttek. Talán nem meglepő, hogy én barna Erdingert ittam egész délután.
Közben biztossá vált, amit eddig is sejthettünk: a magyar lányoknak nagyon jó híre van külföldön. Minket is arról kérdezgettek, vajon szerintünk is az "Ungarinnen" a legszebbek a világon. Természetesen ezt mi csak megerősíteni tudtuk, talán kicsit meg is bántottuk őket, amikor arra kellett felelnünk, hogy a német és magyar lányokat hasonlítsuk össze - gondolhatjátok, hogy nem kellett sokat vacillálnunk a válaszon. Szóval aki ott volt, az most tisztában van azzal, hogy nálunk minden négy lány között legalább egy igazán szép van! :D Illusztrálásként megmutattam Lulu egyik képét a mobilomon, naná, hogy nagyon tetszett nekik, de mondták, hogy mutassak olyat is, aki nem foglalt. Erre megmutattam Anna tablóképét; persze, rögtön el akarták kérni a telefonszámát. :D Szóval mindkét képen láthatták, hogy bizony, rossz helyre születtek... :)
Végül, mikor hazaindultunk, még el "kellett" raknunk fejenként pár sört és zsemlét (amilyen finomat már régen ettem), úgyhogy jó hangulatban, valamint némi folyékony és kevésbé folyékony kenyér társaságában tértünk haza. Azt hiszem, szeretek Németországban dolgozni!
