Fogalmam sincs, hogy mennyit írtam a németekről korábban, de így az ittlétem vége felé pár gondolat arról, amit a legérdekesebbnek/legidegesítőbbnek tartok bennük. Kicsit összevissza-kapkodónak fog tűnni, de felesleges egy-egy dologra több szót pazarolni.
Amivel nap mint nap találkozom, és herótot kapok tőle, az a közlekedési szabályaik. Pontosabban azok feleslegessége. Ugyanis náluk egy valamire való kereszteződésben lámpa van. De mindenhol! És ezek nem csak nappal, de éjszaka is folyamatosan működnek, így az ember ácsoroghat(na) egy helyben percekig, miközben a másik irányból senki sem jön. Ugyanez igaz a gyalogátkelőhelyekre, valahogyan ugyanis náluk olyan, hogy zebra, nem igazán van, pontosabban csak két halvány szaggatott vonal jelzi, hogy ott van a gyalogátkelőhelyhez tartozó közlekedési lámpa! Arról sajnos fogalmam sincs, hogy ha ezek ki vannak kapcsolva, akkor elsőbbsége van-e itt a gyalogosnak, de valószínűleg nem, hiszen sem tábla, sem normális felfestés nem utal erre. És különben is, erre úgysincsen szükség, hiszen ezek folyamatosan és mindenütt működnek, hiszen ezek hiányában a közlekedők képtelenek lennének eldönteni, hogy kinek van elsőbbsége...
A másik, amit nem tudok megérteni, az a szemétgyűjtési módszerük. Kényesen ügyelnek arra, hogy mindent szelektíven gyűjtsenek, és ez elismerése méltó. Viszont (legalábbis itt Bambergben) a maradék hulladékot nem a kukákba dobják, hanem nagy sárga szemeteszsákokba kiteszik az utcára a megadott napon. Ilyenkor, ha az ember végigmegy az utcán, szó szerint kerülgetnie kell szeméthegyeket. Biztosan praktikus, de hogy nem túl esztétikus, az tuti. (A képet továbbra sem tudom elforgatni - az eredeti el van... - szóval tekerjétek a nyakatokat! :D)
Ami igen érdekes, hogy az egyetemi órák végén nem tapssal, hanem kopogással fejezik ki tetszésüket - ez egyébként valószínűleg igaz más előadásokra is, ahol lehetőség van a kopogásra a végén (legalábbis a munkahelyi grillpartyn az egyik nagyfőnök köszöntője után is így tettek).
Számomra szintén meglepő volt, hogy az otthon tanított nagyon udvarias Guteg Tag! és Auf Wiedersehen! helyett még az idős hölgyekkel való kommunikációban is a Hallo! és a Tschüß! a jellemző.
Egyelőre ennyi, ha valami még eszembe jut, nem hagyom szó nélkül! :)
