Mivel elhatároztam, hogy a hosszabb (és ezért csak ritkán készülő) bejegyzések helyett inkább rövidebb, de gyakoribb beszámolókkal traktállak benneteket, ezért most gyorsan le is írom, hogy miként váltunk a német "precizitás" boldog áldozataivá.
Tegnap, még a grillezés alatt kaptunk egy SMS-t, hogy reggel 7-től lenne munka, de ezúttal nem az Arenában, hanem bent a városközpontban, a Konzerthalleban. Szépen be is tekertünk Ádámmal, és egy kis keresgélés után a bejáratot is megtaláltuk. A portást megkérdezve kiderült, hogy a fickó, akit keresünk kell, majd csak 8-kor jön, úgyhogy addig leültünk, és nekiálltunk olvasni a friss napilapokat. Végül negyed 9 körül be is esett az emberünk, aki rövid telefonálgatás után közölte velünk, hogy igazándiból csak egy emberre lett volna szüksége, de tegnap minden munkát befejeztek, szóval egyezzünk meg abban, hogy beírnak fejenként két órát, és mehetünk haza. Talán nem kell mondani, hogy nem tiltakoztunk túl vehemensen, úgyhogy fél 9-re már itthon is voltunk, azzal a jóleső érzéssel, hogy egy órányi újságolvasásért kaptunk 16 eurót.
Német precizitás, virágozz sokáig! :)
